Posted by
Posted in

Ki a fene akart itt öregedni?

Ki akart itt öregedni, megöregedni? Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni. Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni? A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami, Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami… Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori. Végre-valahára, némi jólétem van még hátra? Vagy […]

Posted by
Posted in

Békák

A tóparton békák kuruttyolnak, Vacsorára szúnyogokat várnak. De már a szúnyogok elrepültek, Békák meg éhesen lefeküdtek. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Varjak

Repülnek a varjak a hideg légben, Jól kirajzolódnak az ég, kékjében. Sokan vannak, szinte fekete felhő… Az ég-kékje… csak néha, de előjő. Nagytestű madarak és sokan vannak, Határban keresik a barázdákat. Ők is a hideg elől vándorolnak És küzdenek, így tán éhen nem halnak. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A vadász

Magas falak alatt Vadas falat halad… Marad az akarat A falat hadd halad… Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ásatag

Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors… Irányít is mindent, nálam a balsors. Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném, De miért? Ez egyet tudni szeretném… Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

SZINKRONICITÁS

1. A vendégek távoztak. Tisztában voltak azzal, hogy az osztrák Alpokban egy kisded hófúvás is galibával járhat, így a búcsúzkodás fürgére sikerült. A luxushüttében, a csenden kívül – melyet a nappali kandallójának percegése, duruzsolása szinte tapinthatóvá tett – csak a házigazda maradt. Hullani kezdett a hó. Bezárta a ház ajtaját, a kulcsot a zsebébe csúsztatta. […]

Posted by
Posted in

Piros pünkösdi rózsák

Edit Szabó : Piros pünkösdi rózsák Piros pünkösdi rózsák, illatukat rád ontják, Szentléleknek jelképe, örömünnepnek színe. Szedek egy szép csokorral, neked viszem boldogan, fogadd el szeretetem, drága édes kedvesem . Lehetsz pünkösdi király, hatalmad sokáig áll, virágcsokrom a tied, múlandóság hiteled. Nem egy évig, örökre legyen szíved öröme, elmegyünk a búcsúba, megáld minket az Atya […]

Posted by
Posted in

Sír a csók és kacag a zokszó!

Kacag a csók! Bánatosan, sír zokszó! Nevetve mondani a zokszót, nem jó! De! Sír a csók és kacag a zokszó! Sírva adni a csókot, nem oly’ jó! Van-e választás, lehetőség, a jó és a rossz között? Főleg, ha a rossz volt, ami a jót… gyorsan megelőzött! Van titok, vagy nincs titok, nekünk melyik az egyszerűbb? […]

Posted by
Posted in

Megszülettünk

De, hogyan tovább…? (9 soros) Megszülettünk, ez lét! Hallgatjuk, szív zörejét, Meg a test napi neszét. Megszülettünk, már lét… Van, kinek ősz lengi… létét, Berozsdásítja… elméjét. Megszülettünk, volt lét! Mindnek kaszás suhintja létét, Nyitja, túlvilági életét. *** Életre keltem már. De a boldogság nem vár Tárt karokkal sodor ár! Tudom, szép lehet – bár! Most […]

Posted by
Posted in

VERS-TAN

A vers fa. Mindenkiben növeszt egy gyökeret. A sorok göcsörtös ágak, suttogó szavak a levelek. Virágot hoz, és koronként más pompába bújva marad szerény, láthatatlan gyümölcsöt érlel, mint magzatát asszony; gazdag, szegény. Föld is a vers. Biztos talaj, ám lehet, olykor csak ingovány. Tüzet felszító vad levegő, víz, ami enyhít, ha szomj a vágy. Mi […]