Posted by
Posted in

Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre

Beck Brigitta: Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre   Budapest, megöregedtél, s mégis olyan vagy, mint egy kisgyerek, Hiába csitítanak, hiába terítik rád az éj sötét leplét, nem számít neked. Budapest, te nyughatatlan, őrült város, Már magad is elhiszed, hogy nem vagy álmos!   Már magad is elhiszed minden hazugságod, s meggyújtod […]

Posted by
Posted in

„Fürtökben”

Felkelő napot Fény, fürtökben élteti. Felhő mentesség. * Morajló tenger, Fürtökben zúg, monoton. Fehér fodrozás. * Fönt viharfelhők, Fürtökben érnek földig. Közelg’ nagy eső! * A szőlőszemek Fürtben vannak, jó együtt. Mazsola… száradt. * Várat, enyészet Öleli! Pókháló fürt. Csak szél lengeti. * Rügyek, virágok Fürtökben… új életre! Hangos madárdal. * Búzakalász, mint Tenger… egész […]

Posted by
Posted in

Visszajöttem

Akai Katalin Visszajöttem Folyosón guruló kattogó kerék, pihegő lélegzet, halvány remény. Elkísér utamon millió kép, s hideg lepedő rajtam henyél.   Éles lámpafény szúrja szemem, acélos késeken fénycsóva leng. Lábamon s kezemen, szíjcsat feszeng, koktéltól álmos már tekintetem   Álarcos emberek állnak a körben, én is ott vagyok, tán’ a tükörben. Elhagy a tudatom, majd […]

Posted by
Posted in

Ne/vess ki

  Ne/vess ki! Tiszta szívedből, Mielőtt helyet kaphatnék. Olvass ki! A vágyat a szememből, A félelmet a hangomból. Ne/felejts. Szirma kéken virágzik, Lelkedben törvényként növekszik. Ne rejtsd el, Picinyke lelkem. Nem véka alá születtem! Ne félts, Én szabad vagyok. Csak tőled nem szabadulok. Ne szólj. Ne beszéljünk róla/d. De azért én mindig gondolok rá/d.

Posted by
Posted in

Talán Igen

    Szíved őrzöm a szívemben, Kezed tartom a kezemben. Szemedbe nézek, S Te engeded, hogy lássam azt, amit másnak mutatni nem lehet.   Sós cseppekben fuldoklik a bánat, Boldogság úszik az öröm mámorában. Egy csónakban evez múlt, jelen, jövő Dacban kuporog a félelem, Sóhajtva biccent,  s kalapot emel az idő.   Szíved őrzöm a […]

Posted by
Posted in

Szélárnyékban

Szélárnyékban Jó dolog talán meghátrálni? Vagy éppen szélárnyékba bújni? Nem törődni gonddal, bajjal Csak békésen pipafüstöt fújni? Vagy mérgedben törni, zúzni Legjobb lenne az ötös lottót kihúzni Még jobb lenne a holdba kapaszkodni S a világ eseményeit távolból szemlélni Lázálmoktól végleg megszabadúlni Pedig a trendi csecsmőt gyilkolni Férfiból esetleg nőt kreálni Vagy két nővel ágyba […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

hinni de miben…

“Félek a gyönyör lankatag, elvész úgy, mint az almaszag. Repülnék, járnék a hitben, tats meg, ha tudsz engem Isten” Sapa Brown: Ablakok hinni a templomban a hittanórán s magadban gondolod minden előtt nem nézni szüntelen időt karórán csak élni az életed mint azelőtt egyenes derékkal nézni a mába mert görbült ízület nem helyénvaló hajlott hát […]

Posted by
Posted in

megjárod a poklot…

“Ott lent a sötét – vak társa lesz a csendnek, a tegnap és a holnap, bennük sírva elpihennek” Kiss.Teleki Rita: Alszanak mert megtörni akart a sors kegyetlen játszmájában osztott cinkelt lapot tagadd hogy az élet embertelen vérrel verítékkel festett holnapot kapsz csupán ha hited mégis töretlen szállni akarsz a gondolat szárnyain képet festesz az égre […]

Posted by
Posted in

Senki többet távolság

Nem a távolság bírál. Nem az szakít el. Miért kenem mégis rá? Igazán nem értem magam. Mert óceánokat át úsznék És végtelen magas, Hegyek fölött repülnék. Érted. Egyetlen pillantásodért. S látod? Mégis lelkem pocsolyájában, Fuldoklom lelkedért. Igazán nem várom, Hogy megérts. Nem hajtogatom. Vagy kívánom, hogy félts. Egyengetem, Az arcomra gyűrt arcodat. Felejtetem, Sosem látott […]