Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét…
Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét.
Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét?

Tükör már összetört,
Nem is baj, úgyis hazudna.
Elveszett ifjúság.
*

(3 soros-zárttükrös)
Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk,
Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk…
Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk.

Múlt emléke kísér,
Elveszni őket ne hagyjad.
Egyetlen menedék.
*

Visszagondolsz és már nem éled újra, mi még életben tartott,
A tudatalattid, sokat eldugdos már, élet eddig tartott?
Már csak süketen sóhajtozol… A kaszás lelket szétrobbantott…

A múlt nem élhető,
Ám ha emlék nincs, élet sincs.
Fohász sem segít…Vég?

Vecsés, 2010. február 10. – Szabadka, 2018. február 10. -Kustra Ferenc- A verset én írtam, alá a HIAQ csokrot szerző- és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe: „Egyetlen menedék”