A vízióm nem akar elhagyni…

A mai nap, mint a többi… de, teljesen más,
Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás…
Elhagyott a fránya élet, véglegesen már,
Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár…
*
(apeva)

Lenne
Lelkemnek
Némi béke!
Lélekgyász, kínos!
*
Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett,
Kérjünk, hogy a jó Isten juttasson kis békességet.
*
Mit
Lehet,
Ha semmit?
Tenni unok!
Nem tenni, kínos…
*
Eltékozoltak, nem nevetnek régi tegnapok,
Tükör sem, de mutatja milyenek a nappalok…
A haszontalanná lett percek, nem pótolhatók…
*
(senrjú)
A múltam, folyton
Belém köt, mint agresszor!
Homokóra áll!

Vecsés, 2014, október 20. – Kustra Ferenc