Netanyu a laptopot hátulról előre nyitja fel, majd gyorsan megfordítja, hogy senki se lássa. Serényen, mint mikor befőzi a húslevest kockatésztával, megkeresi a bekapcsoló gombot, amit hirtelen megnyom. Ez az első és utolsó magabiztos gombnyomogatós tevékenysége. Majd kinéz az ablakon. A szomszéd fáját is kéknek látja a kék muszlinfüggöny mögül, de most a kék vindózablakra koncentrál nagyon a fekete éterasztalon. Majd úgy hiszi egy pálmafás fotót látván, hogy megint valami hirdetésféle jelenik meg, de a Netunoka elmagyarázza neki, hogy itt tud belépni a felhasználói névvel. A pénztárcájában, a gyermekei fotói mögött van elrejtve mindenféle jelszó: a telefoné, a bankkártyáé, a bejárati ajtó kódja stb. Netanyu ideges kezd lenni, mert nem emlékszik a jelszóra, holott két napja használta utoljára a gépet, akkor is citromos álom nevű süti receptjét kereste rajta, majd továbbszörfözött egy horgolási mintaképre. Nagy nehezen beugrik neki a felhasználói név, már csak a jelszó hiányzik, de az természetesen csakis a Netunoka születési éve.

Lassan úgy érzi, mint aki éveket öregedett, mert az asztalán olyan nagy a káosz, hogy az elvarázsolt kastélyban a forgó hordóban egyensúlyozó Netunoka fotójából csak a gyerek feje látszik. Pontosabban az sem teljesen, mert kapott egy ikonszemüveget, ikonsapeszt, ikontérdvédőt, ikon bokavédőt, ikonszandit. Ikondzsungelben lakni nem kényelmes dolog, de Netanyu állítja, ez neki a rend. Nagy nehezen megjeleníti a vördöt, de előtte kiviszi a vödröt a felmosórúddal a konyhából az előszobába. A vördnél Netanyu kétségbe esik, mert bár már formázatlanul tud levelet fogalmazni, de még nem tud képeket beszúrni a szövegbe. Netunoka elmagyarázza neki, hogy hogyan kell, gyakorolják egy kicsit, közben merül a laptop aksija, mert nem dugták be a konnektorba. A gémílt és a frímélt gyorsan megnézi Netanyu, ekkor csodálkozunk, milyen ügyes, majd a fészbukra is felmegy.

80 kedvtelése van, meg se nyitotta őket, Netanyu –de csak magunk között szólva –zugfészelő.

Korábban megijedt a csetablaktól, ami csak úgy magától felpattan, de már bátran írja le a mézes piskóta receptjét, és küldi el a barátnőinek, és beszélgetnek is a messzendzseren, mert az ingyen van és gyors. Valami égetett szagot érez, ez biztosan nem az egy ujjas billentyűpötyögésétől jön: rizset  tett oda főni, és már elfőtte a vizet és a rizs égett oda. Kiszalad Netanyu a konyhába, ráönt egy pohár hideg vizet. A főzőedény és a rizs menthetetlen. De vajon mentette-e a levelét másként, vagy rögtön fészbukozni kezdett? Az automatikus gyorsmentés szerencsére megőrizte a dokumentumot. De közben Pirike néni jelentkezett be, hogy milyen koszorút csináltasson a csütörtöki temetésre. Hálából jó lesz, Pirikém.  Pirike nem értette, hogy ingyen csinálja-e a koszorút, mit jelent, hogy hálából. Kálát akart szegény Netanyu írni, csak egyetlen betű van a két betű közt a klaviatúrán. Miután tisztázódtak a koszorú paraméterei, jöhettek a szmájlik meg a szívecskék. Netanyu az egérrel is barátságos viszonyban van, már tudja a középső gombbal görgetni is a lapokat. Netanyu félve elmenti a dokumentumát külön mappába, ezt is Netunoka mutatta meg neki. Aztán a bal alsó főkapcsoló gombjára kellene kalauzolnia az egérrel a kurzort, s a fehér nyilacskával megnyomni a kicsiny ablakot, ami felkínálja a főkapcsoló gombot, meg a kijelentkezést…No ettől Netanyu egyszerűbben zárja le történetét a gépezéssel: megnyomja a bekikapcsoló gombot hosszan, mire le nem áll a gép, s le nem hajtja  a tetejét. Elviszi a kisszobába.

Netanyunak ekkor jut eszébe, hogy talán ha a rizs nem is, de a főzőedény kozmás alja talán még megmenthető volna. A hogyanra a gógültől vár csodareceptet, hát  ismét kihozza a leptopját a szobából, és ismét fordítva nyitja fel a fedelét. Most a szemben lévő székre ülve palástolja Netunokája elől tévedését, és belép a gógülbe, s egy ideig még fennakad a világhálón…

Dr. Lajtos Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. Püspökladányban születtem, Nádudvaron éltem húszéves koromig, azóta Debrecenben élek. A püspökladányi…