Télies, sűrű köd lepi az agyamat,
Múlatok magamon, kacagom magamat.
Télies, sűrű köd lepi az agyamat.

Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom?
Öregen, már begyepesedtem? Magam vagyok a bálványom?
Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom?

Öregen, amikor sok bajjal jár a létem,
A lét státusz délibábját sem menthetem,
Öregen, amikor sok bajjal jár a létem.

Az élet, nem tesz semmit, ő a problémákat vállrándítással intézi,
Öregen, már életstátuszom sincs, bár a délibábját kéne menteni,
Az élet, nem tesz semmit, ő a problémákat vállrándítással intézi.

Nézem a csillagösvényt, remélem, hogy majd befogad,
Ne egyedül bandukoljak, közben a kozmikus por, rám ragad,
Nézem a csillagösvényt, remélem, hogy majd befogad.

Mező, újra zöld lesz tavasszal,
Én, vajh’ benne leszek új gondolattal?
Mező, újra zöld lesz tavasszal?

Vecsés, 2018. január 13. – Kustra Ferenc – Készült: 3 soros-zárttükrös versszakokban.
Olvasni, először az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána, a 2. és 3. sort egyben.