Emberben bízni,
Nagyon rémes gondolat.
Kárát szenvedtem!
*

Bámulok. Csak úgy
Látom világot, hazug…
Mit hoz a jövő?
*

Az élet álom,
De oly’ mint egy rémálom;
Kéne ébrednem.
*

Érzelem völgybe
Tombol lelkem mélysége;
Mást nem érdekel.
*

Siker, mi kerget!
Utol nem ér, nem siet.
Csak megyek tovább….
*

Magam vagyok én
Kívül-belül fenomén;
Hiszik? Vagy csak én?
*

A csönd oly’ sűrű,
Hogy körbeölel, megfojt;
A lelkem sajog.
*

Életfa gyökér
Vagyok saját magamnak;
Locsolást kérek!
*

Kinek hatalma
Nincs, ne mondjon véleményt…
Sárba tapossák!
*

Ha én igazat
Mondok, jól megköveznek;
Így volt mindig is.
*

Szürke állomás
A következő megállom;
Vizet veszek fel.
*

Elbandukolok,
De nem tudom, hogy merre;
Gyere Te erre.

Vecsés, 2012. szeptember 10. – Kustra Ferenc – senrjú csokorban