Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban…
Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban.
Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut,
Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut…

Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet,
Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet…
Ősembernek valaha a tűz, életet, védelmet jelentett.

Érzem, hogy a napfény öregedő, barázdált arcomon szökdécsel…
Már minek, amikor az éveim száma a fülembe énekel…
*

Időm, elmúlt már,
Vissza semmi nem hozza.
Virradat már nincs.
*

Kikelet oly’ szép,
Dúsacskán napsugaras.
Öreg csak nézi.
*

Tavasz is az ősz
Felé megy, lesz lombhullás.
Jó időt zár… tél.
*

Vidám madárdal
Öregnek? Új életnek?
Vég ajándéka…

Vecsés, 2015. június 3. – Kustra Ferenc – versben és senrjúban
Csak úgy, egyszerűen leszögeztem a tényeket…