Nem tudod, ki vagyok?

Nem érted a lenyomatot, mit

otthagyok magam után,

amikor kiléptem az ajtón?

Nem tudod, hogy láthatsz bennem

ördögöt, – ki rögtön felröhög,

amint gyengének lát –,

mikor mások szemében angyal vagyok?

Nem tudod, hogy láthatsz bennem

szörnyet, – ki elől menekülni

fejvesztve muszáj –,

mikor mások szemében tündérnek tűnök talán?

Nem tudod, hogy láthatsz bennem

cédát, – nincs az a préda,

ki előlem menekül –,

mikor mások szemében vagyok szemérmes nő,

ki a fehér lepedőt talán még férje ágyában sem gyűri?

Nem tudod, ki vagyok?

Mosolygok.

Mert én válaszolni

erre is tudok:

Nem vagyok más,

mint én… egyszerűen csak én…

Lelked színtiszta lenyomata

elméd kiélezett tükrén…

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de…