Tűnődés

Az értől az óceánig
Hajt az idő fonala
Meg-megakad
Megáll, majd tovább halad
Az óra mutatói kísérik
Hogy meddig jár
Csak a felhúzója tudója
Homályos nappalok jönnek
Mit világos éjszakák követnek
Ábrándok hessegetnek
Megvalósíthatatlan álmok kergetnek
Néha Búsók fenyegetnek
Ha ellenállok megköveznek
Fogy az oxigén köröttem
Viharfelhők úsznak fölöttem
Miért szaggattam meg múltamat
Miért tagadtam meg Krisztusomat
Miért bújtam meg a kereszt árnyékában
Miért sóhajtoztam csodára vártan
Miért nem kapaszkodtam a szeretet-lángba
Miért akartam bonyolódni a politikába
Szurokba mártom tollamat
Hogy ezzel írjam testamentumomat
Égesse csak a pír arcomat
Ez jelezze gyarlóságomat
S öltsek magamra búvárruhát
A tenger mélyére merülve
Itt keressem elvesztett igazságomat
Mert mélyre sűllyesztették
Elvadult ember bőrébe bújt szörnyek
Hogy maradék időm elorozzák
Megmaradt értékeim elkobozzák
Testem szeretetlángban szeretne elégni
S lelkem Isten kezeiben álomba merülni.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…