Virágod voltam,
Mézédes keserűd.
Napsütésed voltam,
Fájdalmas derűd.

A legfinomabb mérged,
A legdrágább semmid,
Legzöldebb leveled .
Szétdobált holmid.

Rózsád voltam.
Tűzzel rakott felhőd,
Takaród voltam,
Kinyitott ernyőd.

Hidad voltam,
Mezőn reszkető fűszál.
Madarod voltam,
Ki szabadon elszáll.

Voltam földed,
S földed leszek.
Voltam fényed,
Bérce hegynek.

Voltam tengered,
Megvilágított út,
Voltam ösvényed,
Bővizű, tiszta kút.

Voltam színed,
Fénye a csillagnak,
Voltam eged,
Sugara a Napnak.

Voltam madárdalod,
Voltam estéd,
Hideg hajnalod.
Csendes békéd.

Lila szőlő.
Legtöbbet adó tolvajod.
Legmélyebben szóló,
Legmagasabb szólamod.

S szólj majd az utaknak,
Hogy legyen helyed,
Beszélj a búzáknak,
Hogy legyen kenyered.
Mert
Kialudt fénnyel,
Mindent itt hagyok,
Kihűlt testel,
Holnaptól nem vagyok.

Ezután sem leszek…
Fény nélkül kel fel a Nap,
Besötétülnek az egek,
S megkondul a harang.
Azóta :
Színtelen növények,
Halmokban a réten,
Semmit mondó énekek,
Hangzanak az éjben.

Tollatlan kopasz,
Pucér madarakat,
Lombtalan csupasz,
Üres faágakat,
Hagytam mikor elmentem,
Sajnálom,hogy nem maradtam,
Hogy mindent magammal vittem,
Hiszen mindened voltam.

Legzöldebb faleveled.
Ennyi voltam neked.
Most magamra véstem fel,
Búcsúbeszédemet.

Kupás Virág az Irodalmi Rádió szerzője. Kupás Virág vagyok. Jelenleg a DRK Dóczy Gimnáziumának első éves diákja, illetve…