Nem feledve…

A születésétől kezdve

nevelted reszketve,

esdve, kérve a sorsot,

ne legyenek foltok,

ártatlan, tiszta lelkén,

tanítva őt a szeretet nyelvén.

Az első lépések,

öröme ölelésének,

az első nap az óvodában,

csillogó szemében a csodálat,

kamaszkori kedves csínyek,

haragszol rá, de csak színleg.

A kibontakozó tiszta értelem,

látod már nem is védtelen,

figyeled,- és míg rohan az idő,

te leszel kissé érzékenykedő,

lelkében a szabadság vágya,

engedd el!- ez az ő életének tánca.

Elérkezett a pillanat,

és míg álmokra jő a virradat,

győz a szeretet,- a szív szava,

rábízod őt a hajnali fuvallatra,

hol magasan szállhat a fellegekbe,

mit tőled kapott, soha nem feledve.

 

Kristófné Vidók Margit

Kovács Erika Festménye