Szíved őrzöm a szívemben,

Kezed tartom a kezemben.

Szemedbe nézek,

S Te engeded, hogy lássam azt,

amit másnak mutatni nem lehet.

 

Sós cseppekben fuldoklik a bánat,

Boldogság úszik az öröm mámorában.

Egy csónakban evez múlt, jelen, jövő

Dacban kuporog a félelem,

Sóhajtva biccent,  s kalapot emel az idő.

 

Szíved őrzöm a szívemben,

Kezed tartom a kezemben.

Lelkem összeforrt lelkeddel,

Testem eggyé vált testeddel.

Hogyan kezdődött? Talán egy  IGEN-nel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabó Mária az Irodalmi Rádió szerzője. „Az vagyok, akinek látni akarsz engem” (Dan Millmann) Nyakas Istvánné vagyok, 1973-ban…