Beck Brigitta: Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre

 

Budapest, megöregedtél, s mégis olyan vagy,

mint egy kisgyerek,

Hiába csitítanak, hiába terítik rád

az éj sötét leplét, nem számít neked.

Budapest, te nyughatatlan, őrült város,

Már magad is elhiszed, hogy nem vagy álmos!

 

Már magad is elhiszed minden hazugságod,

s meggyújtod fényeid.

És küzdesz, mert az őrültek mindig csak küzdenek,

s bármi is esik szét, nem számít nekik.

Pedig az éjszaka a fényektől szétesik, tönkremegy,

S talán a szétesett éjben aszfaltszíved megreped.

 

Akkor fogod érezni, hogy egyszer meg kell

nyugodnod végre!

Aztán ezért, csak a megrepedt szíved miatt talán

aludni mész majd, és látni fogod, milyen az álmok kékje.

Mert a te álmod csakis kék lehet, Budapest,

Épp olyan kék, mint amilyet a dermedtség az északi szempárokra fest…

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat…