Lombos fák között jár a szeszélyes esti szellő,
tavasz mámorával átitatott úton tovaszökellő.
Rólad mesél a fűszál és neked köszön a kikelet,
így köszönti a lágyan fülembe duruzsoló ligetet.

Bolondos hangulatban rám kacsint jelen és jövő,
esti fényben még az elfeledett emlék is cselszövő.
Elcsendesedett táj szembe jőve nagyot köszön,
meghitten tündököl a köré rajzolt fénykörön.

Beléd kapaszkodom te kedves, édes álmom,
kellemes társaságodban én újra kivirágzom.
Enyém lesz a megálmodott legszebb szerető,
megénekelt hangulatban a csókjáért epedő.

Miként te is mint illatos rózsa újból kivirágzol,
én koszorút fonok majd neked csillagvirágból.
Tüzes karjaiddal ölelj át és csak engem szeress,
beléd vésődő gondolatodban soha el ne temess.

Azt mondják előttem áll még a csodás jövő,
ugye nem az a kénköves nyilakkal küszködő?
Vad lódítása ez már egy rég elégetett sorsnak,
mámora egy imának, melyet néha elmorzsolnak.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…