Elhagyott kertben az árnyék lassan ballag,

Nyárfák suttogása közt, mely csak fuvallat,

S mint szél suhan hangtalan, háztetők felett,

Kacsintva olykor, mint ki magában nevet

 

A jázmin bokrok közt megbúvó kis rigón,

Mely nem akar részt venni a nagy megnyitón,

Mert a tavasz tiszteletére rendeztetett,

Ünnepi felvonulásba feledkezett.

 

Hol a vadvirágok ezernyi illata,

Takarta kendőjébe, mint az éjszaka,

Hogy holdvilág fényénél, csillagok alatt,

 

Göncölszekérén a vén idő míg halad,

Ő reszkető szívvel mondjon köszönetet,

Rigófüttyel jelezvén a kikeletet.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…