Az esti hanyatló fénye a napnak,

szivárványos csóvában csillogtatta

a levegő fátyolos porfelhőjét,

hidalva a szoba sötétedését.

 

Alóla fesztelen kaján kuncogás,

mélyről feltörő boldogságoskodás

nesze árasztotta szét a kellemét,

melynek édes része volt a pihenés.

 

A két szép szempár egymást összefogva,

a fiú szólalt meg hőn álmodozva.

-Gyönyörű kék madár van a szemedben!

-s összeolvadt vele a tekintete.

 

Ne hagyd soha elveszni a madarat!

Az sugározza a boldogságomat.

Ha egyszer is megfakulna a színe,

örökös rabságban élne a szívem.

 

A kék madár egyszer mégis színt váltott,

becsapta az áhított boldogságot.

Hiába várta folyton barna párja,

többet nem jelent meg az ablakában.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…