Bori, egyre szebb lett. Sudár termete, vakítóan kék szeme, még jobban kiemelte nőiességét. Munkából hazamenet tartva, Ferinek minden este a Kisdyék háza előtt kellett elmennie. Gyönyörű, nyári júniusi este volt. A virágok illatoztak a kertekben. Az asszonyok, a kapu előtt beszélgettek. Bori és egyik barátnője, szintén, a kapu előtt nevetgéltek. Amint meglátta az arra haladó Ferit, összesúgtak és Bori, hírtelen elpirulva, beakart szaladni a házba. Feri viszont odakiáltott, hogy várja meg. Erre Bori, még jobban elpirult. Látszott rajta, érzései megváltoztak Ferivel szemben. Már nem az a kislány volt, mint pár éve, mikor meg ismerte. A vele egykorú fiúk, nem érdekelték. Ferire felnézett. Annak is örült, hogy szülei úgy döntöttek, szintén utaznak Miskolcra a Benedek családdal. Boldog volt, hogy tovább is együtt maradnak. Már bemerte magának vallani, hogy szerelmes Feribe. De vajon, ő is így érez? Nem csak, egy aranyos kislányt lát benne? _Tette fel a kérdést magának.

A Mari testvére esküvőjén majd kiderül, mivel ő is koszorúslány lesz és Feri lesz a párja.

Ez, nagyon boldoggá tette. Éppen ide jutott gondolataiba, mikor Feri megfogta a kezét.

Borikám, kísérj el, szeretnék kérdezni valamit. A lány, kimeresztett szemmel nézett rá. Ilyen komolyan, még soha nem szólt hozzá. Tudom, még csak 15 éves vagy és kiskorú. Én, hozzád képest, a 27 évemmel öreg fiú. Igaz, hogy szerelmes vagy belém? Annyira ismerem a lányokat, miért pirulsz el mindig, ha találkozol velem. Mert tudd meg, én annyira szeretlek téged, hogy ha te is viszonzod, hajlandó vagyok még 2-3 évet várni, hogy feleségül vegyelek. Ezt, apámnak is megmondtam. Most, mivel Miskolcra megyünk mindnyájan, szeretnék tisztába lenni az érzéseiddel. Ország-Világ előtt vállalni, hogy te leszel a jövendőbelim. A húgom esküvőjén, azt szeretném, ha mindenki tudná, mi, összetartozunk. Bele untam abba, hogy körbe rajongjanak a lányok, sőt versenyeznek értem, minden bálon. Az én szívem, viszont, csak érted dobog.

Ennél, szebb szerelmi vallomást elmondani, nem lehetett.

Bori, valósággal, beleremegett. A szíve duplán vert. Arca hol elpirult, hol elsápadt. Ráemelte tekintetét Ferire, majd behunyta szemét, de fejét továbbra is úgy tartotta, mintha a fiút nézné.

Olyan volt, mint egy nimfa. Mozdulatlanul ejtette ki a bűvös szót: SZERETLEK.

Nagyon szeretlek. Nem csak úgy, mintha bátyám lennél, nem is úgy, mintha apám, hanem, Te vagy minden porcikámban, lélegzetemben, álmaimban.

Szabad ezt mondani? Ha, te is így érzel irántam, akkor, nagyon boldog vagyok.

A szürkület homályában egy fás, területre értek. Feri két tenyerébe fogta Bori orcáját. Erre a lány kinyitotta szemét és tekintetüket egymásba simítva, szájuk is összeért. Nem láttak, nem hallottak semmit.

Mikor vége szakadt ennek a csodálatos igézetnek, megfogta a lány kezét és hazáig vezette.

Tudták, ezután bármi történik, összetartoznak.

 

 

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem.…