Árnyas fák ösvényén szemben halad,

egy felnőtt férfi- és egy nőalak.

Már majdnem összeérnek, amikor

arcukon megjelenik a vigyor.

 

-Hihetetlen, te nem vagy idegen!

-Én is úgy hiszem, hogy már ismerlek.

Évek teltek el, hogy nem láttalak,

ballagás óta minden elmaradt.

 

-Te voltál az én első szerelmem,

én ezt soha el nem felejtettem.

Az időkereke visszaszaladt,

érzések áramlása felszakadt.

 

-Milyen jó volt együtt homokozni,

a kis házban bújócskát játszani.

-Még most is milyen csodálatos vagy,

hogy az ajkaimra a szó ráfagy.

 

-Vagy talán nem is csak óvodai,

a szerelmünk örök és igazi!?

Naponta vágyaimban járkáltál,

sóvárgó szívembe bezáródtál.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…