Elmegyek, mert nem találom egy ideje sehol sem a helyem.

Mióta elhagytam a régi otthonom, csak bolyongok a világban

és mindenhol, mindig a szeretetet keresem.

Ez, ahol most vagyok, csak egy hideg tégla ház, nem is élet.

Mert egyedül vagyok és folyton csak remélek!

 

Elmegyek, mert hiába szőttem színes tarka virágos álmokat.

Magamra maradtam, s az évek olyan gyorsan zakatoltak el

mellettem, mint egy száguldó sebesvonat.

Csak az álmaim maradtak, miket annyiszor elképzeltem.

De minden reggel könnyekben ázva ébredtem.

 

Elmegyek, mert hiába vágytam az örök boldogságra.

Reggelente haldokolva néztem az üres szobákra, amikben

sosem volt nevetés, és csak a magány feküdt az ágyakba.

Akik sosem szerettek, azok majd biztos nem siratnak.

Akik pedig igen, velem jönnek, mert a szívemben laknak!

 

Elmegyek, mert nem találom régóta sehol sem a helyem.

Akit én egy életre választottam, nem szeret, nem keres engem.

Nem hagyott választást, el kell innen mennem!

Ez csak egy hideg tégla ház, nincs benne semmi élet.

Elmegyek, de várok egy életen át és addig mindig remélek.

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kolozsvári Csabáné Edit. 1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is…