Sajnos, nem is érzem, rabságból hol kezdhetném,
Annyi mindent kevert, rögzített már az elmém.
Annyi az életproblémám, hogy nem is ismerem már ki magam,
Hét évtized alatt széthullottam, nem összekapartam magam…
*
(„bambuszliget” vu-csüe = 5,5,5,5 Rímképlet: xaxa)
Hol kell kezdeni?
Életproblémák
Megoldás lenni?
Szükségessé vált.
*
(sedoka)
Magány a zárkám,
Szabadulni kellene…
Megoldás még nem dereng.

Mint a madarat,
Zárkába tart a magány.
Láncaim még nehezek.
*

(3 soros-zárttükrös)
Másokat hibáztatok, mások építették nekem a falam,
Mások vágták el a damilom, soha nem fogtam ki a halam…
Másokat hibáztatok, mások építették nekem a falam.
*
Gondolatoknak
Tükröződése,
Viszont látszik a
Léleknek mélye.
*
A sorsom kaptam,
Terhét vállamon viszem.
Lelkem-testem foglya lett.

Más írta sorsom,
Hű társam a magány lett.
Lelkem már nem szárnyalhat.
*

Ez a mocskos létem, születésemkor le is láncolt!
Így olyan vagyok, mint rabszolga, ketrecben főtt, pácolt…
Kopott lett már -kevés- reményem
Életemmel nekem is végem.
*
Van még kis erőm,
Remény, fogyóban!
Rosszul elsült az
Élet… bukóban!
*
Remény van-e még?
Erőm is kevés maradt.
Idő felettem elszállt.

Erőm kevés van,
Remény fénye kifakult.
Kínos létem még élem.
*

Olyan vagyok, mint lekötözött vándor,
Menni így sehogyan nem tudok… mámor?
Olyan vagyok, mint lekötözött vándor.
*
Célom vágyakból
Állt! Nem teljesül!
A reményemről
Lelkem értesül?
*
Volt sok óhajom,
Kevéske vált valóra.
Lelkem is reményvesztett.

Teljesületlen
Vágyak nyomasztják lelkem.
Remény fénye hunyorog.

Vecsés, 2018. július 5. – Szabadka, 2018. július 9. – Kustra Ferenc, a verseset a 3 soros-zárttükrős –t és a kínai formát én írtam, alájuk a sedoka -kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka csokor címe:”Láncaim még nehezek”