Szemlélődés

A szavam már nem sokat ér
Olyan, mint báránybőrbe bújt egér
Belerág az életembe
S kiköpi, mert nincs inyére
Majd belemászott a lelkembe
Megdézsmálta s kiüresítette
Komolyan már nem vesz senki
Legyintenek: ez már semmi
Kinek jót tettél: elfeledett
Mint kiszáradt tengerszem életed
Hagyatékod pár gondolat
Ha kergetik: hát elszalad
Birodalmad romló tested
Szemétdombon vár a helyed
A szemlélődés figyel engem
Izgalmamban nem férek bőrömben
Pedig békésen kellene figyelni a világot
Mint Pósalaki Bácsi mesélni a tanulságot
Mely felöltöztetett,s fotelba ültetett
Hogy olvasni tudjam az elfeledett bölcseket
S ha mély álomba merülve ábrándokon repülve
A Göncöl szekérre ülve visszaintegetnék a Földre

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…