Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények,
mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek.
Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot,
átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot.

Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok,
halljátok csak meg mikor magamról hírt adok.
Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek,
felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek.

Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös nappalok,
izzadva szakadnak nyakatokba a napszakok.
Mikor megzabolázzátok a ti gyors vágtáitokat
és feladjátok a semmitmondó légváraitokat.

Csak sokáig lehetnék veletek ti nagy érzelmek,
kik folyton sírások és mosolyok közt térdeltek.
Viharral fújjátok el az ajkakon remegő vágyat,
pimaszul hirdetitek, elkezdődött a lélekhalászat.

Csak sokáig lehetnék veletek ti nappali álmok,
kiket keresztül hasítanak a zabolátlan villámok.
Kezdőbetűket hagytok a csillogó homokban,
szorítást hozzá emlékül a kiszáradt torkokban.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…