Rózsa Iván: Hé, nagyvezír!

Hé, nagyvezír! Te nem az emberiség, a kereszténység vagy Európa javát akarod, te nem a népet szolgálod! Te nem az ország, a jobboldal győzelmét, netán pártod sikerét tartod szem előtt, hanem egyeduralmat akarsz! Nos, ilyen alapon a pártod hatalmát is, hisz ez a tiéd: markodban tartod különböző trükkökkel, netán zsarolással is, az embereidet.
Te nem szeretsz senkit, csak magadat! Te az összes szövetségesedbe, jótevődbe, amikor lehetett, belerúgtál – hálából… Neked nincsenek elveid, ideológiáid, csak utólag mindig zavaros elméleteket gyártasz, hogy megmagyarázd tetteid. És lám parafa dugóként, mindig a víz színén maradsz! Szélkakasként ülsz fel a szélnek, ahogy aktuális érdeked megkívánja. Kaméleonként változgatod színeidet.
Te túszként tartasz fogva egy országot, egy egész népet, és mindig a népre hivatkozol: hisz megválasztottak, vagy nem?! Az más kérdés, hogy újabban egyre gyanúsabb körülmények között…
Te butaságban akarod tartani a „népedet”, riogatni őket fantomokkal, hogy ne nyíljon fel az emberek szeme! Ne jöjjenek rá, hogy hatalmad talmi, és te valójában te egy rafinált, de mégiscsak kis piti csaló, hazug senki vagy, aki becsapta őket!
Te mérhetetlenül önző vagy, és ocsmányul negatív a kihatásod – nem a kisugárzásod, mint a Napé, mert az életet adó, azt erősítő, pozitív energia – a környezetedre, az országra, a kontinensre és a világra. Bár a világ folyamataira ordító egérként nem igazán tudsz hatni, a vezető hatalmasságok a hátad mögött csak röhögnek rajtad. Lassan már nyíltan is! Csak azért nem teszik ezt még ilyen nyilvánvalóan, mert nemzetközi szinten te mégiscsak országot, népet képviselsz, illetve kellene, hogy képviselj. Meg aztán eladnak ezt-azt, ami éppen az érdekük: fegyvereket, vasútvonalat, atomerőművet és egyebeket. Te pedig hatalmad érdekében eladod, kiárusítod az országot. Persze ezzel is gyarapítod a személyes vagyonod és a javaidat…
De egyszer a kör bezárul, és bezárulnak az ajtók előtted, még kétes személyek ajtói is, és magadra maradsz. Kínossá, terhessé válsz külföldön-belföldön egyaránt, még addig hozzád hűnek tartott embereid szemében is. Tán éppen ők rúgnak beléd a legnagyobbat, ahogy te tetted ezt másokkal. Lám, milyen jó tanítványok, tanulnak tőled! Aljasságot, kétszínűséget, elvtelenséget. Praktikusak.
És te magadba fordulsz, te kergetőzöl immár fantomokkal, és bezárod a külvilág előtt a kaput. Saját torz kis világodba menekülsz, ha egyáltalán oda is képes leszel… Mert még a meneküléshez is erő kell! És tudni kell valahová menekülni. Valahol kell, hogy várjanak, befogadjanak: és ne köpjenek a neved hallatán…
Korántsem irigyellek tehát; nem az irigység, de nem is a szánalom íratja velem e sorokat, hanem mert mi, magyar emberek kénytelenek vagyunk foglalkozni veled, hisz mégiscsak te vagy hivatalosan az ország első embere. És ámokfutásod kihat a mindennapjainkra. Még… De reméljük nem sokáig!

Budakalász, 2019. július 29-30.

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…