Hullám habján táncot lejt a vízi sellő,
hajlong: a tengermély lényeinek tetsző;
ringatja végtelen – fényes pódiumán,
libben tündérbája – csillog a víz fodrán;
vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja,
tünemény szépségét a mélybe álmodja!

Ilyenek: illanó foszlányú emlékek,
harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett,
de a sejtek hűen megőrzik a rezgést,
érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét;
bárhol és bárhogyan tengetjük életünk,
beégett lelkünkbe – csak együtt élhetünk!

Ha csendre inted a leheletnyi hangot,
megriaszthat, hogy a mélycsend milyen hangos;
engedd, hogy gyöngyfénnyel most felfelé törjön,
a vágyálmú kedve – áradva ömöljön.
Kitáncolja magát – megpihen csendesen,
mindenség zugában békésen szendereg!

Farkas Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Téten születtem 1942-ben. A gimnáziumi érettségi és a főiskola elvégzéseután tisztviselőként dolgoztam.…