Rózsa Iván: Halhatatlan halottak

A halhatatlanságról csak álmodoznak a halandók; a halottaknak ez már természetes állapot. Élő halandó sosem tud halhatatlan lenni, halott halhatatlan nem tud újra élni. Csak más formában, alakban és névvel, ha hiszünk a reinkarnációban.
Halandóság és halhatatlanság közötti köztes, átmeneti állapot a bardo, a félálom. Félünk-e az álmainktól? Egyes halandók félnek attól, hogy halálukkal esetleg snitt, örökre vége. Más halandók attól félnek, milyen állapot az, melynek sosincs vége? Az örökkévalóság tán még rosszabb, mint a halál, mert sosincs vége?! Kis, emberi agyunkkal nehezen fogjuk fel a kezdetet és véget, az örök végtelent.
A halottak nem félnek már semmitől… A halál maga a megbizonyosodás: egyrészt, mert érted jön, biztos utolér, nem végez félmunkát; másrészt ekkor eldől végleg, van-e utána valami vagy megsemmisülünk. A halandóság, a halandó élet viszont maga a bizonytalanság: még a legmagabiztosabb, sziklaszilárd hívők lelke mélyén is felbukkan olykor-olykor, tán néhány százalékban a kétely; mi van, ha halálunkkal tényleg megszűnünk létezni? Mi van, ha nem örök a lélek? Fura érzés a halálfélelem…
De lehet, hogy tulajdonképpen sosem halunk meg? Hisz halálunk beálltával felsejlik előttünk azonnal egy más dimenziójú életforma… Mely bizonyossá válik nekünk vagy sem… A halottak tudják vagy sem… Tudnak egyáltalán magukról? Vannak érzéseik? Megmarad én-tudatuk, vagy ez feloldódik egy lebegésben? Így találgatunk mi, élő halandók a földi dimenzióban. Kicsit bizonytalanul természetesen, mert a bizonytalanság ezen állapot velejárója… A megoldás: ne aggódjunk, gyötrődjünk feleslegesen, mert ami eljön, úgyis eljön! Bízzunk Istenben, hogy Ő kitalálta a kiskaput, a megoldást: az optimális lét-, illetve nemlétformát!

Budakalász, 2019. július 31.

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…