Csendemben nincsen ártalom,

Kinn lakik, rejtőzik a fájdalom

Elszökik arcomról a búskomorság,

Ha jelenednek mondom:itt a nyugágy

Pillantásodban folyton-folyvást mosdok

Látásodban éberen megvalósulok

A végtelenben alanyi joggal teremtesz engem

Én meg örökkévalósággal áldalak meg téged,

Így kovácsoljuk testünk-lelkünk eggyé

Összeforrasztjuk egy szerelmes eleggyé

Leheletedben büszkén öltözködök

Lihegésedben gyorsan fésűlködök

Ha nem hallom meztelen hangodat,

Lelkembe sírod bús tangódat

Én meg hozzáteszek még egy percet

Így alkotunk isteni szép tercet

Valóddal a hétfőmből szombatot alkotsz

Mosolygol s közben engem rajzolsz

Észre sem veszed, mikor érintlek ezerszer

Huncutul válaszolsz:mégegyszer

Édes álmaidban vagyok ébren

Ártsál meg engem! szépen kérlek

Pofozzál fel részegségemből,

Kérdezzél fel múltamból, éltemből

Nem felelsz csak pihensz békében

El nem adható szerelmünk rendjében

Létünkből igaz aranyat kalapálsz

Szerelmünkbe, így belekiabálsz

Én vagyok Te, Te vagy Én

Ragyog bennünk a képlékenység

Tanú lesz a jóisten esküvőnkön aláír egy végtelen örököt…

Böszörményi Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. Egyszerű családból származom. Édesapám kiskoromban elhagyta a családot, így édesanyám és nagyanyám…