Már csak az összhatásra és az érzésre

tudott visszaemlékezni ennyi évre.

Kereste képzeletében a képeket,

melybe annak idején beleszeretett.

 

Égi magasságokba fel is emelte,

hogy a lényeget édesen összeszedje.

Meleg barna szeme vezette a nőnek,

vágyott teste formája , mint a sellőnek.

 

Lába a szempillantásában leragadt,

a tovább haladás esélytelen maradt.

Ajkak összetapasztották a hangokat,

csak az érző szíve kalimpált nagyokat.

 

Szólt a harang, a patak is csörgedezett,

lehet, hogy a madarak még csicseregtek.

Az alkonyat belecsúszott a homályba,

a távolság áthidalhatatlan kára.

 

Az időt ott megzavarta a kábulat,

járta mindkettő a fátyolozott utat.

Az érzés örökké él, nem lehet vitás,

nem léphet helyébe festőibb szárnyalás.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…