Vörösre váltott alja az égnek,

Panka arra csodálkozva nézett,

Milyen gyönyörű tud lenni a nap,

mikor a horizonton megakad.

 

Határozottan úgy gondolkodott,

meg fogja ezt a lapos korongot.

Az erdei tisztáson átsétál,

az biztosan akkora elé áll.

 

Testét és lelkét megmelengeti,

mesélgethet vágyairól neki.

Hőn szereti a tavaszt és nyarat,

az sem baj, ha a tél el is marad.

 

El is indult rögvest magányosan,

csak a fény vezette a homályban

mint a kutyát vezeti gazdája,

úgy járkált a sugarak útjára.

 

De hiába ment, el sose érte,

ráesteledett így szegénykére.

Ezt a képet nem jól vételezte,

komoly segítségre szüksége lett.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…