Éjszakába fordult nappalok,

Múltban megfulladt holnapok.

Sosem bocsájtom meg magamnak,

Ha létemben bármikor megbántalak.

Olyan könyvé lettél mint a többi,

Amit elolvasnak, majd elfelejtenek.

Olyan virággá mint a többi,

Amit gondolkodás nélkül letépnek.

Kedves én!

Te beteg elme,

Kinek leveleit tépi a szél.

“Milyen felemelő lenne…”

De lelked nem vár, nem remél.

Kedves én!

Ki át akartad lépni,

Amit nem szabad,

Álmodban fogsz égni,

Nézd csak meg magad!

Csendes beletörődés,

Egy pillangó szárnycsapása.

Nehéz felejtés.

Lelked hervadása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kupás Virág az Irodalmi Rádió szerzője. Kupás Virág vagyok. Jelenleg a DRK Dóczy Gimnáziumának első éves diákja, illetve…