Mostanában nem valami jól érzem magam.

Egyedül maradtam.Valójában mindig is egyedül voltam.

Beteg vagyok. Testileg lelkileg. Ráadásul most ment el a kedvesem.

Voltam a felső tízezerben,voltam a kétkezi munkások barátja és most itt élek a középső világban.

Legtöbbször leülök egy padra és gondolkozok. Magamat adom.

Megnézem a húszéves magam és megnézem a mostani magam

Megnézem a körülöttem zajló pillanatokat a kis zajt, a zörejt és a csendet.

Megpróbálom mindet jóváírni magam számára,vagy a kárára.

Őszinték a sorok nem szépek. Talán éppen ettől szépek……?

Le szeretnék valamit rajzolni! Egy női szoknyát gyönyörnek látni.

Nem könnyű. Az alapom megvan. Lelkem és kémiám benne van.

Az adalék hátha változik! Egy szürke kis ember istenhez fohászkodik.

Sikerülni fog! Egy cselt alkalmazok.

Úgy teszek, mint aki dolgozik. Mint aki biztonsági őrködik.

Beülök a kocsimba és vigyázok a gépekre. Valójában nézem az életet.

Látok benne szépet, csúnyát, közönségeset.

A legutóbbit szeretem legjobban, tőle magasabb vagyok ettől a szívem dobban.

  1. A hétfő ünnepnappá válik,a szeretkezés megkomolyodik.

A fintorból bájos mosoly lesz. Az énembe örök zöldet ültet.

A villamos sárga űrhajóvá válik a szomorúságom szétmállik.

Ami van a világon, mindent leírhatok. De minek? Úgyis tudjátok…..

Ez vagyok én nagyjából összegyúrva. Egy különleges kultúra.

Szeretek enni inni szeretkezniÉs egy kis gondolat-darabot megosztani.

Jól érzem magam. Egy kicsit nyilvánosan megfogalmaztam magam.

Azt kívánom, hogy a jóisten megáldjon. Az álom valóra váljon és álom is maradjon.

Álmodjuk együtt-e világot….de szakítsunk hozzá egy szál virágot!

Tags:

Böszörményi Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. Egyszerű családból származom. Édesapám kiskoromban elhagyta a családot, így édesanyám és nagyanyám…