Belesüppedek végül a mindennapok
elvárt világába. Fuldoklom.
Az idő ellopja álmaim.
Fanyar grimasz, fagyott mosoly
s maskarás világom tagadom.
Seb sajog, fáj a múlt, várok.
Emlékek, futó csodák boldog óráiban
elveszett látomás –
illúzió, hisz meg sem találtam.
Plátói szerelmem – utópia
Beteljesületlen, csodára váró
álmaim hazudtak.
Kínkeserv a vágy, Cupido
tréfát űz velem.
Délibáb szerelmem káprázata
csak pusztán fantázia.
Hiába várom, hogy tűnjön el.
Tartós fénytörés, napnyugta előtt
a zöld sugár. Remény, egy villanás
és lassan belehalok.