A folyópartján állva panaszkodik az est,

Míg égen a csillag, addig ő a földön rest.

A hegyek mögött, távolabb, pihen a világ,

Simulnak és illatoznak lila orgonák.

 

Fénytelen tükrök előtt, dísztelen szobákban,

Tartózkodó a rend a hűvös félhomályban,

A gordonka hangja végleg megcsendesedett,

Nincs hangverseny, mitől lenne elégedett?

 

Az idő, háta mögött hagyja nagy titokban

Áporodott illatát, s a csend elhagyottan,

Időnként meg-megborzongva, tán azt reméli,

 

A szótlanság mámorát dicsőn újra éli.

Folyóparton panaszkodik nyűgösen az est,

Míg égen a csillag, addig ő a földön rest

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…