Minden zsengeség, ami tehetetlenül fonnyad el,

Minden őszinte szó, ami kimondatlan marad,

A száz meg száz csoda, ami senkit sem érdekel,

Mindig ugyanott válik semmivé, a letagadott hibáink alatt.

 

Minden ki nem sírt könny és meg nem élt fájdalom,

Minden félreértés mindkettő oldalon,

Minden hamisra sikerült, szépnek szánt dalom

Fáj. Mindig ugyanott fáj, és tűröm, hogy fájjon, csöndesen hagyom.

 

Minden bölcs hallgatás, ami elveszett,

És minden lényegtelen szó, ami elvett még annyi minden mást,

Minden, ami egy szinten megrekedt,

Vagy amit elkezdtek, de nem kapott folytatást.

 

Minden angyalhang, amit üvöltés nyomott el,

És minden kínlódó üvöltés, ami süket fülekre talált,

Minden apró tévedés, amit százszor torolt meg

Az élet, könnyű játéknak láttatva a halált.

 

Minden nyelvbotlás, minden apró hiba,

Minden összegyűlik egy helyre, hogy fájjon,

Mint minden fájdalom leghatalmasabbika,

Ami nagyra nyitja az ember szemét, hogy ne csak nézzen, hanem végre lásson.

 

Mert nyitott szemmel látszik csak, hogy fáj,

És mindig ugyanott fáj, de fájnia kell!

Az igazság az, hogy a jól megjegyzett, fájó hibák

Együtt járnak minden okosan élt élettel.

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat…