búcsúzó napok
rózsaszín felhőiben
mélységek magaslatok
elmúló perceiben
az éj leple közel

nagy lombos erdők
zajgó hangja elcsitul
színes hullámzó mezők
álmát látni elindul
aranyfelhőkön a szél

az est nyújtózik
hunyja szemét a virág
dombokon hallgatózik
az éj bogárvilág
a megpuhult sötétség

üregbe rejtett
méz mellett a méh szundít
és félálomba lejtett
bibét zümmögni tanít
a dongva döngve édes

madarak fészkét
szárnyak alatt csipogó
fiókák sárga csőrét
a sohasem szunnyadó
vénuszi fény vigyázza

elfüstölgött már
legtávolibb mezőn is
zsarátnokát őrző nyáj
ezer csillagfényén is
már elfogyatkozó Hold

a jó gyerekek
játékegek peremén
szállnak mesekerekek
édes Göncölszekerén
csokoládé álmokon

fáradt nap után
alszik már a jó munka
álom dolgozik csupán
a boldogság dalnoka
őrangyali fénysugár

tágas égbe fenn
szentté írott könyveken
embertörténelem
tágul szét a könnyeken
üdvre vágyva fényre vár

patakok mentén
suttogó földek nyoma
tél és nyár erezetén
a szeretet ostroma
biztosan tengerhez ér

új rügyfakadás
tavaszáradás – lelke
élő igearatás –
őszidő levélcsendje
embertél ígérete

közel messze hang
zengő hívó szívből szól
oly tiszta nyelvű harang
megtalálhat bármikor
aranyige szövedéke

kinek természet
egy kedves lét sugára
élő hang cseng és leng
tere van nincs határa
bennünk daloló szép

közel és távol
kétség és remény szárnyal
messzetűnt éjszakából
értő szellemi vággyal
időben minden szabad

összefonódott
gondolattér hegyeken
értelembe csomózott
emberhangú völgyeken
illatok zuhognak át

Fazekas Imre Pál az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa. "Félve néztem szét a világban. Mit keresek…