1.

ha megrezdül a tölgyek koronája
égalja névtelen sugalma lobban
gyűrű kerül az esti holdsugárra
ahová benéz az ősz nagy titokban

ahol kék volt az ég még vasárnap
fények játszottak levélen s a lombban
kis vörösbegy dalolt a láthatárnak
virágmilliók nyíltak nyugalomban

csillagok szelíden égtek az estben
ökörnyálak úsztak a levegőben
álmok sétáltak a tónál kettesben
és rátaláltak egymás kis szívében

2.

sütkéreztek az illatok a fényben
néma tükörbe néztek a poszméhek
lila akácok nyíltak messzeségben
elbúcsúztatták a drága fecskéket

majd behajoltak ablakon az ágak
hulltak a levelek az udvarokon
megjött a szél fázni kezdtek a házak
a pára már megpihent az arcokon

hajnalok rózsaujja átlobogott
szembe ment az áldott búzavetéssel
a kis patak halkan továbbrobogott
holnap nevű álmok nagy gyönyörével

3.

sirálysikoly felelt a szárcsa szóra
sötét felhők alatt lucskos csendben
feketerigó hangol őszi dalra
a gyérült erdőnek szeme se rebben

rövid napot látnak az őszirózsák
halottak napján könnyeznek a kézben
gyertyák ezrei emlékünket ontják
imát emelve az égnek a csendben

gondolatok őszi ámokfutása
visszasírná még a tavaszt szívében
csillagok elképzelt álmában járva
gyermek piheszárnyak szállnak a szélben

4.

medvebundás éj fagyba burkolózik
fenyő hegyek orma hóvihart kerget
esti fényben csilingel hangolódik
novembervég feszül át decembernek

dagadó szél búcsúzik az ősztől
a tétova messzeségek ködében
reménysugár köszön egy üstökösről
igehang száll – végtelenség ölében

gyönyörű volt sodró búcsúnk a nyártól
a szép ősz sem feledteti el velünk
a természet kincse szól boldogságról
záloga lelkünk hite – sorsunk nekünk.

Fazekas Imre Pál az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa. "Félve néztem szét a világban. Mit keresek…