Az alkonyat épp a mezőn talált.

A nap tarka réten akkor mászkált.

Horizontról húrjaival fedve,

vörössé változtatta az eget.

 

Szétszórta égető sugarait,

mesés vágyakat indította itt.

Összefolyva piros és a sárga,

narancs ízét meghozta a szájba.

 

A fuvallattal illatok útja

keletkezett, mint egy légi túra.

Mámorító a látása fénynek,

szédül bele az emberi lélek.

 

A képzeletre hamar rakódva,

az emberi agyat babonázza.

A valóság és a vadhajtása,

összefogott e titkos világba.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…