Avagy valóság-álom…

Ölelésed… éhem Bernadett.
Vágyam, facsard ki leheletet.
Menjünk el moziba,
Meg… szénapadlásra.
Széna nem szúr… kicsit tégedet…

Tán’ elfelejtetted a nevem,
Miért szólítasz épp így engem?
Inkább mennyünk bálba,
Utána az ágyba.
(Mi lesz ebből, komolyan vegyem?)
*

Ez istálló, télen jó meleg,
Sarokban szalma-köteg hetyeg.
Meleg! Beleülnénk
És elbeszélgetnénk!
Lelkünkbe nyomódna ez-bélyeg.

Lehet meleg, de nem kényelmes,
A szaga kicsit sem kellemes.
Vigyél vacsorára,
Majd habfürdős kádba.
Legyen ez az est örömteljes.
*

Nálatok törtünk kukoricát,
Mint libát, megtömtük… a cocát!
Szép szóval traktállak,
Mit tegyek, imádlak…
Így ébredtem, hess, a kóricát!

Csak ha már végre felébredtél!
Nem aludtál…? Próbára tettél?
Megéred a pénzed,
A dolgod jól végzed…
A séta jót tehet, most mennyél…!

Vecsés, 2018. november 14. – Szabadka, 2019. március 21. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor. A páratlanokat én írtam a párosakat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.