Morcos felhők gyülekeznek,
hadat üzennek a földnek:
Lesz itt dínom, lesz itt dánom,
port felverő dínomdánom!
 
Villám, dörgés összekacsint,
illő társak, értik a csínyt,
beállnának a táncrendbe,
ahogy illik, ahogy rendje,
 
de a felhők toporognak,
nincs ideje még a bálnak,
homlokukra dermed a gond,
mikor a szél közéjük ront,
 
s csihi-puhi könnyedséggel,
inkább ésszel, mint erővel,
a felhőket porrá szedi,
s a nagy űrben elszéleszti.