Könnyű léptekkel suhan felém egy szellő,
szépségtapaszt visel a nyári bárányfelhő.
Édes kis semmiség vesz körül, álmodom,
elmémet a képzeletemnek adományozom.

Gondolatban naponta látogatlak meg téged,
violaszínű virág szirmában fürdik a képed.
Semmim sincs és mégis oly gazdag vagyok,
hisz rajtam tartják szemüket az angyalok.

Ha egy regényben írnám meg ki kit szeret,
és miért cipeli a szerelem a hangszereket.
Tudnátok kit perzsel az égen izzó korong,
ábrándjainkban a kaland miért is szorong.

Sebesen visz a vonat, száguldok a jövőbe,
kergetőzik a sorsom vele és veszi üldözőbe.
Meghajol az óhaj is, mert szilárd az akarat,
homlokomra tetteim pecsétje odaragadt.

Elhalkult fényeivel bokrosodik a liget,
árnyas fák közül a kőszobor is integet.
Talpánál a felirat csak ennyit rebeg,
kívánj, szeress és emléked el ne feledd.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…