A szó új tartalmat nyert
S szerelemmel ötvözve Téged idéz…
Bűvös órák zsonganak
Havat idéznek, s telet.
Perceket varázsolnak elém
Forró havat, hideget,
Megfoghatatlan estéket,
Estéinket, melyek könyörtelenül
Mint az álmok, tovaröppentek.
Szeretlek, lényed kedves nekem,
Velem vagy mindig.
Szerelmed láthatatlan biztosító kötélként
Tart életben, halálban.
Szeretlek, már ki tudja mióta.
Kutattalak, kerestelek
Már-már Rád találtam véltem,
de nem, nem, tévedtem,
S maradtam egyedül.
Kutattam makacsul, élned kell!
De kérdéseimre, vágyaimra
Tükörként senki sem felelt.
Szemem földre sütve
Suttogtam: nem igaz…
Te létezel.
Élsz, s én megtalállak hittem.
Jaj, csak Rád ismerjek majd,
Hisz arcod rejtve van.
Mind álarcban élünk már,
Mondjuk amit kell,
Csináljuk, amit elvár tőlünk a szabály.

Figyeltem hát, mire nincs szabály;
A fájdalomra figyeltem, meggyötört lelkedre,
A fájó, elveszettnek hitt értékeidre,
A belőled sugárzó hiányra,
Emberséget, szeretet kereső lényedre…
Sokszor visszhangként válaszoltam
Csendben, s szótlanul Neked.
S lassan kimondtam
Makacs hitem diktálta felismerésemet:
Téged kerestelek!

1985.

Kovács Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Szakáldon születtem 1941. június 20-án.Négyen voltunk testvérek, én voltam a legkisebb. Az…