Ültem a Blahán és néztem az embereket,

Volt aki tétovázott, volt aki sietett

Volt aki rágyújtott, volt aki telefonált

A villamosok és egy-egy busz megállt

 

Én már ott ültem talán három órája

Bennem sírt ezer meg ezer világ nótája

Itthagytál engem örökre felmentél a mennyekbe

Koporsószöget ütöttél egy barna férfi létébe

 

Nekem a másodpercek óráknak, éveknek tűnnek,

Nekem a szép pillanatok koszorúkat fűznek

Üres lelkem, bénult testem, mint halott

Úgy ültem magamba merülve egy kőpadon

 

Már több mint egy hónapja hogy nem vagy velem

A szeretet, a szerelem nekem hívatlan idegen

Csak nézegélek de nem látok semmit,

A jóisten nem gyakorolta felém a kegyelmit

 

Csak ülök a téren,nézve a semmibe

A világnak mi van velem tervibe?

Nem vársz már haza őszintén, óhajtva

Kiültettél az árva lelkek kietlen padjára

 

Felmegyek én hozzád a mennyekbe,

Főzöl nekem édes szerelmet ebédre,

Vacsoránk lesz egy mély, lágy karolás

Ágyat bont nekünk a csodás örökkévalóság…..

Böszörményi Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. Egyszerű családból származom. Édesapám kiskoromban elhagyta a családot, így édesanyám és nagyanyám…