Csendesen elmúlik az éj,
Sötétség varázsa elszáll,
Feledésbe merül a kéj,
S a volt álomkép továbbáll.
Őseimből senki sem él,
Szívem fájlalja a múltat,
Eszem békés jövőt remél,
S nem látom az oda utat.

Egy ideális világban
A népek testvérként élnek,
Gyermekáldás vigalmában
Az ő jó sorsukban hisznek.
Jövő építése a cél,
Alapja : családszeretet.
A gyermek felnő, már nem fél,
Tovább tervez új életet.

Az ember élete nagy kincs,
A szeretet még ösztönös,
Akkor is, ha semmije sincs :
Beérik, amint kölcsönös!
Végtelenből vagyok egy pont:
Sok pont az Élet-egyenes.
Az egység ott a főszempont,
Szakaszokban az már “véges”.

Az élet feltételeit
A gazdag természet adja,
Erejét és szépségeit
Az ember tapasztalhatja.
Óvni, s vigyázni kell reá!
Pusztulása árt a Létnek,
S emberi élet mehet rá,
Véget vethet a jövőnek.

A hajnal új napot ébreszt,
Serénykedik sok dolgos kéz,
Embert véd az Égi Kereszt,
Az Isten- nyája Rá felnéz!
Gyönyörűség a boldogság,
Kell a szeretet a szívnek:
Életerő és igazság
Még hiányzik az embernek.

Csodálatos a természet :
Benne lenyűgöz a sok szín,
Követője a művészet :
Ihletet ad minden helyszín.
Egyszer megfogamzik a Lét,
Új gondolkodás születik.
Az élet jobb sorsa a tét,
Minden ember erre vágyik!

Egy vers lehet terjedelmes,
S tartalma akár sokrétű,
A teljessége kétséges,
De a vallomás legyen hű!
Életem célja : szeretet…
Adni, kapni gyönyörűség!
Család, ember és természet:
Vedd észre mind, ami szépség!

Reményi Tamás az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten 1946. július 17-én születtem. Gépipari érettségi után ifjúságpolitika tanszakon tanultam. Két…