Kocsmában ül a bánat,
Kettétört életét borba fojtja,
Vigasz nélküli lelkét könnye áztatja,
Társult vele a kárhozat!

Hej! Mikor zöld volt a határ,
Faluvégen szedtük a kék ibolyát,
Csókos szádat csókkal simogattam,
S örömömben a “nagybőgőbe beugrottam”!

Hej! “Te rongyos élet”,
Mit tettél velem?
Elengedted Kedvesem,
S elhagyott reménységem!

Kocsmából távozik a bánat,
Sírkert lelke várja már Őt.
Támolygó léptekkel, kábultan jött,
Kedvese sírkövén majd alhat.

“Örök álom mily’ jó lenne”,
Kedvesével szót cserélne,
S álmából erre ébredt:
Hej! “Te rongyos élet”!

Reményi Tamás az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten 1946. július 17-én születtem. Gépipari érettségi után ifjúságpolitika tanszakon tanultam. Két…