Őrjítő a csend,
Magányhoz szól a harang,
Megdermed a könny,

S csillagot éget a Nap!

A küszöbön áll a lélek,
A csendet felfalja egy jaj,
Szívet szorongat az élet,
S az kialszik hamar!

Lelke áldott, s mégis eltávozott,
Ó, mondd meg miért?
Miért folyjon annyi könny
Ha nincs rá ok?

.

Ó, mondd! Mondd meg: MIÉRT?

.

Oltárnál áll a szeretet,
Templom tornya fényben úszik,
“Hiszek egyben” a nép bízik,
S csönd uralja már a termet!

Égi csengettyű csilingel,
Imára kulcsol minden kéz,
Az élet oly nagyon nehéz:
Áldás jön a reménységgel!

Szeretet: sugár a fényből,
Szívet megtölt a bizalom,
Bennünk él már az irgalom:
Gyöngycsepp az Úr kegyelméből!

Napsugár játszik a légben,
Ábrándot kerget a szellő,
Enyhül a fájdalom, oszlik a felhő,
S már békesség ül a szívekben!

Reményi Tamás az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten 1946. július 17-én születtem. Gépipari érettségi után ifjúságpolitika tanszakon tanultam. Két…