I.rész :

 Emlékek szívébe bújt szeretetünk,
Felejthetetlenül elmúlt oly sok év!
Az én hajóm úszik, s Neked ott a rév:
Külön- külön szárnyal már a mi lelkünk.

Sikertelen küzdelem volt életünk.
Szerelem volt, s benne is a kellő hév,
Mégis Rád fente kaszáját ” ez a név” :
Így megszakadt boldog létünk!

Nem volt választás, a végzet elrabolt,
Miértekre válasz sohasem volt,
A szép emléked énbennem megmaradt.

Egész évben emlékezek Tereád.
Néha verset írok. Eljut hozzád?
Hiányodtól a lelkemben űr maradt.

 

II. rész :

 

Örök éjszakai fények,
Vibráló csalhatatlan lét,
Szerelemben elnyert kéz :
Ott szintén ezek a tények?
Van- e ott napsugár és tűz?
Tűz, mely szerelemre lobban :
Engem szeretsz- e még jobban,
Vagy a jövő ott csak múltat űz?

 

III. rész :

 

Játékszer voltunk a sorsnak,
Mikor még szerettük egymást,
Ellenszegültünk a rossznak,
S erősítette a vonzást!
Látod, komisz volt az élted.
A szerelemvirág elhunyt!
Szívemben a szép emléked:
Mert földi életed kihunyt.

 

IV. rész :

 

Áldjon Téged, engem ver a sors keze.
A szerelmünk plátói, ennyi maradt.
Mindkettőnk szíve végleg kettészakadt,
Az emlékedbe folyik lelkem könnye.

Eltávoztál a színtiszta kék égbe,
Földi lelked az életben elfáradt,
A könny a csillagszemedben kiszáradt,
Beolvadtál a csodás természetbe.

Sírodat örökre virág borítja,
Fényképed lelkem vigasztalója,
S emlékeddel tovább élem életem.

Gondolatban fogni fogom a kezed,
Lelkemmel simogatom lelked,
Emlékedet örökre őrzi szívem!

Reményi Tamás az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten 1946. július 17-én születtem. Gépipari érettségi után ifjúságpolitika tanszakon tanultam. Két…