A messzi távolból, hegedű
Kesergő sírását hozza a szél,
Annak lelke az együttérzés fájdalmától,
Már csak lágy szellőként
Hord hangot felém.
Kecses testén a vonó,
Csodálatos angyali hangon,
Simogatóan,búsan mesél.
Síró lelke a kedves gordonkáról
Szerelmes emlékeket idéz.
A gordonka teste és élte
Derékban eltörött, s koporsójában:
Végleg a tokjában fekszik .
A duett a végére ért, az utolsó volt.
Fájó szíve húrjain

A némaság keservesen sír, zokog .
Gyászában a hegedű, vonójával

Bús magányába belemerül. Ő is haldokol !

Reményi Tamás az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten 1946. július 17-én születtem. Gépipari érettségi után ifjúságpolitika tanszakon tanultam. Két…