Sorok az őszelőről, versben, apevában és haikuban.

Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi…
Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi.
Nyár
Végét
Járja már.
Éjjel elkel
Lenge takaró.

Hűvös éjszakák,
Űznek nyári álmokat.
Ősz nyugtalan… vár.
*
Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog,
És a fűben már kevés szentjános bogár csillog.

Éj
Fénye
Halovány
Fent és lent is.
Már árny fedi mind.

Már nem villognak,
A szentjánosbogarak.
A csillagok sem…
*
Arcomra árnyakat rajzol a fájdalom,
De, csillogó szemmel várom jövő nyárom…

Fáj
Minden
Változás.
Hittel várom
A szebb s jobb jövőt.

Fájdalom gyötör,
Jő változás ideje.
Hitem nem vesztem.
*
Az utolsó nyári napfény, megbocsátón lődörög,
De, azt is csak, a felhők fölött, ott tán’ nem mennydörög.

Vecsés, 2013. augusztus 24. – Szabadka, 2017. október 15. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá a haikukat és az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,, Az ősz nyugtalan… vár’’