Posted by
Posted in

Lámpással keresem az igazságoz

Lámpással keresem az igazságot Lámpással keresem az igazságot Mert európában nem látok mást csak gazságot A tengerben is tonnaszám úszik a műanyag hordalék Majd a tenger gyümölcsei így lesznek csak műtermék Bélféreggel fertőzött csaknem minden sajtótermék Szemedbe hazudnak címlapjai, hogy ékeskedjék Szárnyalnak az információk, hogy jól lakhassanak Vizeletszagú a lábnyomuk, hogy nyomot hagyhassanak Barát és […]

Posted by
Posted in

Nézd !

Nézd,száll a kismadár,a pillangók röpte száll,messze száll szálló képek,percek,elmegy mind örökre száll,messze száll nehézségek,örömök,múló mint az idő száll,messze száll testi,lelki börtönök,magába zárt erdő száll,messze száll átélni a perceket,egy ölelést,mosolyt száll,messze száll amíg lehet,még lehet,időd erre legyen neked mely száll,messze száll,elrepül,mint madár aki újra ide jött,szálló felhők között.

Posted by
Posted in

A magány üressége…

Avagy az üres magányosság? Hátamon csorog a száraz verejtékem, Törölgetem, ez nekem már semmiségem… Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. Még Neked Is jut fény, Állj ki bátran! Ne rettegj, kérlek! Sorsom árnyékos oldalán élem életem, A semmi közepében… fázok, verejtékezem. * Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, Közben meg erőlködve emlékezek… régi harcomon… […]

Posted by
Posted in

Pozitív nyári dal

Te, kis darázs, nem bántanál, csak a virág, az érdekel, a békés egyensúly dalát légy hát okos, zümmögd csak el. Te, Nap, adakozásodat dalos kedvemmel fogadom, télen vacogtam már sokat, az izzadás csak jutalom. Te, kis csípős csalán-bokor! Tudom, védened kell magad, leveledet, ha megfogom, a nyár heve megsimogat. Ó, kis csapatnyi kormorán sziklára gyűlve […]

Posted by
Posted in

Zenélő névjegy

Verseimnek menedékházában vigaszt keresve elpihengetek. Éles fájdalmam már tompulóban, leltározom az emlékeimet. Élőbb vagy bennem, mint valaha is. Álom nélkül aludtam hajnalig, semmi képzelgés, kép vagy hang, hamis! De tudtam, értő lelked itt van, itt. Mint annyiszor már, találtál címet könyvemhez, mely csak tervemben fogant. Csupán két szó volt: „Zenélő névjegy” a velem feleszmélő néma […]

Posted by
Posted in

Tegnerkék

Önmagam időutazása 1. Vitorlák Szélcsend-vitorlák rezzenése száll, mozdul merészen vásznak hófehére, árboc-csúcs ujja felmutat az égre, szellőnyi mámor útra invitál. Tágulj, csak tágulj, szép látóhatár! Ráérzünk itt a föld-gömbölyűségre. Kicsik vagyunk, s ha vagyunk is, mi végre? Megtorpanunk a lét kapuinál. Kis boldogságért némán reszketünk, csak távlatokban sejt reményt szívünk, fehér pontocskák, röppenünk felétek! A […]

Posted by
Posted in

Barangolásaim

Barangolásaim Az értől az Óceánig Az emberi élet megjárhatja kalandos útját Füttyszóval,zsebretett kézzel Vagy görnyedt háttal mázsás teherrel Mennyi elágazás került utamba Vihar tépázta hegygerincek Füsttengerré váló hiú remények Előttünk jártak szellemóriások Tettek is értünk,,nem úgy mint mások Kik ideológiákkal jól lakattak S éjjel, nappal szabadságról papoltak Amit erkölcsileg elértünk: kifordítottak Visszahozták az ősi bálványimádást […]

Posted by
Posted in

Emlékeztek?

Emlékeztek,együtt repültünk, szellők szárnyán hegedültünk, együtt,veletek,mind annyian jó volt,repülni,szárnya van ma csak a régi képzeletnek álmunkban együtt repkednek kiket szétszórt a robbanás emberi éltünk,valami más vártunk,hogy repülhetünk beteljesedik szerelmünk, boldogságban felhők felett álmodjuk,de nem lehet, emlékek törnek elő,várjatok! Ha majd újra lesz szárnyatok újra együtt repülünk,szállunk, ölelésre,csókra vágyunk!

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Emlék-foszlányok

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő, hajlong: a tengermély lényeinek tetsző; ringatja végtelen – fényes pódiumán, libben tündérbája – csillog a víz fodrán; vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja, tünemény szépségét a mélybe álmodja! Ilyenek: illanó foszlányú emlékek, harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett, de a sejtek hűen megőrzik a rezgést, érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét; bárhol […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Hozsánna kikelet

Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]