Posted by
Posted in

Bakancslista

A virgonc csábítás nem csillapszik, a vágy, folyamatosan éhezik. Káprázatos képek váltják egymást, a képzelet tárházát táplálják. Árny-fény villanások váltakoznak, gondolatok tovább bonyolódnak. Amelyek most nem valósulnak meg, máris bakancslistára kerülnek. Böngészése megeshet naponta, hogy porrá nem váljon a darabja. Lehet emellett szaporítgatni, hőn esdekelni, feltámasztani. Majd megjön a várva várt pillanat, mikor a listáról […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lábnyomod vezet

Rózsa Iván: Lábnyomod vezet (Haiku-változatok ) Lábnyomod vezet A Végtelenhez engem, Útnak indulok… Lábnyomod vezet; Kitaposott ösvény hát Az, amin járok… Lábnyomod vezet, Lebuktál hát te rosszcsont, Kis csirkefogó! Lábnyomod vezet, Te még tolvajnak is rossz, Kis ügyefogyott! Lábnyomod vezet; Elindulok, az úton Te fogod kezem. Lábnyomod vezet; De hová? Semmibe vagy Végtelenségbe? Lábnyomod vezet, […]

Posted by
Posted in

Mi a legszebb?

Mi a legszebb?   Mi lehet a legszebb ezen a Világon? Sorra veszek mindent, s tudom, kitalálom. Szépek, a tavaszi rügyet bontó erdők, Szépek az ég kékjén, barangoló felhők. Szépek a csillagok, forró nyári este, A rohanó folyók, morajló zúgása, A búzatáblák sárguló termése. A zöldellő rétek tarka virágzása, Madarak csicsergése, galamb búgása. A csend, […]

Posted by
Posted in

A csend hallgatja…

Ahogy csendben megül a néma, csöndes este, Látszik a sok hallgatag, fénylő csillag teste… Lágyan, csöndben körbeölel az este keze. A csend hallgatja a vadul süket csöndet, Mozdulatlanság, kiszívja az erődet… Eltakart napsugár égeti bőrödet. Gondold végig éltedet… meghökkentőket, Karácsonykor rád tukmálják primőröket… Már sosem találod… fagyba veszendőket. Vak csöndet hallgat a harsogó rádió, Csendesen […]

Posted by
Posted in

Bácsi

    Bácsi­ Országépítők, merész felfedezők, cingár poéták és táltos paripák büszke  szolgálója   Festményként maradt meg bennem az a kép amilyennek először láttam. Egy régi, magas, belvárosi lakás nagyszobájának széles, üveges tetejű pultokkal leválasztott negyedében ült egy küsün az ablak előtt, szájában nagyobbacska tű, melyben viasszal impregnált zsineg feszengett, s kezében kurtanyelű, maroknyi árral éppen […]

Posted by
Posted in

Álmodozok…

Kerítés mögött vagyok, Ottan én álmodozok. Szomszéd telkén süt a nap, felhőtlen… de itt borús, Fordulok, látom élet itt nem babérkoszorús! (Sedoka) Hiába várom, A Nap rám sosem ragyog… Fájdalom fátyla fedi. Sorsom fintora, Felettem könnyfelhő van… Eltakarja a Napot. * (Septolet) De, vagyok díszlete, Élet, Cseléde… Nekem, végrendeletem A védő beszédem! Életnek mibenléte? Vadul; […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csillag

Rózsa Iván: Csillag (Haiku-változatok) Csillagom lettél; Bolygódként a pályámon Keringek körbe… Fekete égbolt, Csillagtalan éjszaka: Pogány Biblia. Csaba királyfi Csillag-ösvényeden, mondd: Merre jársz, vezetsz?! Sötét éjjelen Csillagtalan az égbolt: Már a Hold sem kél… Zsákutcába visz: Sárga vagy vörös csillag?! Múlt szélsőségek? Gyémánt-csillagok Fényesen ragyogjatok! Ha sötét az éj… Űrben robbantak, Kis csillagok születtek… Üdv, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Rezdülés és/vagy zendülés?

Rózsa Iván: Rezdülés és/vagy zendülés? Egók összeütközéséből jobb esetben kompromisszum születik. Rosszabb esetben az erősebb akarata érvényesül, a rossz eseten a gyenge értendő, akit elnyomnak. Ez persze messze van az optimális állapottól, mely a lelkek szabad (együtt) szárnyalása. Ilyen például egy jó párkapcsolat. Mintha együtt rezdülnének az atomok… Rezdülés és nem zendülés: vagyis a gyenge […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Házfalon kis gyík…

Rózsa Iván: Házfalon kis gyík… (Haiku-változatok) Házfalon kis gyík Vidáman sütkérezik… Jöttödre riad… Házfalon kis gyík Farkát elhagyta harcban, De újra kinő! Házfalon kis gyík, Zöld a szíve is, biztos Fradi szurkoló! Házfalon kis gyík Ide-oda cikázik: Ő még fiatal… Házfalon kis gyík Álmában nagy leguán, Vagy tán krokodil… Házfalon kis gyík Bár elvesztette farkát, […]

Posted by
Posted in

Buborékok

Buborékok   Gömbbe zárt lélegzet a felszálló buborék, kisiklott gondolaton szenderül a mai lét, üres zacskók özönében alámerült figyelem, megkötözi önmagát a kérgesedő türelem, szabálytalan füstjelek ritmusait lükteted, táguló mindenségben téveszme ad ihletet, homokszemnyi martalék a szivárványtestű öröm, ha csendszirmok oltalmában levelet bont a közöny…